2012. december 2., vasárnap

Miért is jött létre a blog?

Erre a legrövidebb válasz: elegem van a buta irományokból!

Kifejtve...
Kicsit ki kell engedni a gőzt. Olvasok egy amúgy jó alapra épülő történetet, erre tőmondatok, helyesírási hibák, buta megoldások, a levegőben függő mondatok, kiforratlan szálak, karakterek. Esetleg egy eleve halálra ítélt borzalom, melynek már a leírása vagy párosítása is őrület, hát ha még beleolvas az ember lánya.
A számomra bizarr, élvezhetetlen történetek persze lehet, hogy másoknak bejönnek, szóval aki idekerül, ne kapja fel a vizet, egyéni véleményem fejtem ki.
 Vadászok az elírásokra, bakikra, a lehetetlen történetekre, a realitást teljes mértékben hanyagoló történetvezetésekre.
Utóbbihoz a kedvencem, mikor két férfi gyűlöli egymást, de összeházasodnak, és egyik folyamatosan erőszakot tesz a másikon. Mint kiderül a sztori végére, szerelemből tette mindezt. A megalázott, véresre erőszakolt fél is halál szerelmes lesz, és szül egy gyereket.
 Nos, ez tipikusan egy olyan felvezetés, amitől a hajam kihullik. Megőszülve, csomókban. Közben a hányinger is kerülget, de a sírógörcs is a hajam elvesztésétől.

Ilyenekre vadászok én. :)


Csak erős idegzetűeknek! Semmilyen felelősséget nem vállalok semmiért, a röhögőgörcsben elhalálozottak számára esetleg fotóboltolok valami rém giccses virágot, megemlékezésem jeléül. :) 
A komolyság csak nyomokban fellelhető, helyette beugrik némi irónia, cinizmus és szarkazmus. 
Csóók meg minden böszmeség! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése